30 napra az önbizalomtól

Az önbizalom hanyatlása természetesen nem egy nap alatt megy végbe, lépésről lépésre kerülhetünk csak a gödör mélyére, így, ha tudjuk, mire figyeljünk, szerencsére sok lehetőségünk van megálljt parancsolni a lehúzó folyamatnak. 

Így vegye észre!

Először általában hibáztatni kezdi magát az ember, és elhiszi, hogy ha valamit másképpen csinált volna, most nem lenne az adott helyzetben. Ha pedig valakit vádolnak, előbb-utóbb bűnösnek érzi magát – az így kialakuló bűntudatot pedig némi önsajnálattal igyekszünk majd kompenzálni. Ez persze nem fog eredményre vezetni, és így landolhatunk a teljes önbizalomhiány állapotában, amikor már végképp azt érezzük, mindegy mibe kezdünk, nekünk semmi sem sikerülhet. Az első feladat tehát észrevenni, hogy most éppen mit csinálunk, bármelyik lépcsőnél is tartsunk, utána pedig elkezdhetjük újrahangolni önbecsülésünket. Ehhez fogjunk egy papírt, írjuk le összes rossz érzésünket, és a folyamatosan vissza-visszatérő negatív gondolatainkat. Nagyon pontosan fogalmazzunk, például: Nem érzem magam elég szépnek, mert elhagyott a férjem. A listát egészen addig írjuk, ameddig csak eszünkbe jut valami, ami napokba is beletelhet, de ez a legjobb technika arra, hogy a gondolatainkat fizikailag is kilakoltassuk a fejünkből. 

Vissza a pozitív világba

Ha végeztünk, jöhet egy újabb papír, amire szedjük össze az előbbi negatív lista írása közben összeszedett tapasztalatainkat. Például: azt tanultam belőle, hogy úgy érzem, a boldogságom másoktól függ. Megint fontos, hogy pontosan fogalmazzunk, ugyanis, ha elménk úgy érzi, tanult valamit, tehát volt értelme az adott helyzetnek, máris pozitívan képes tekinteni rá. Ha kész a lista, ünnepeljük meg – az irományokat gyűjtsük egy szép mappába, díszítsük fel, ha szeretnénk, és tegyük a fiókba. Mivel minden rossz érzésünket a fejünkből a papírra vetettük, át is vettük az irányítást múltbéli gondolataink felett. Csak akkor kell velük újra foglalkozni, ha mi akarunk. Elővehetjük, sírhatunk rajtuk, de mindig tudatosítsuk, hogy most a saját döntésünk miatt vagyunk szomorúak. De mindenek felett, legyünk megértőek magunkkal szemben, és fogadjuk el, hogy korábban nem tudtunk másképpen cselekedni. 

Dicséret egy hónapon át

Ezek után megint írás jön: fogalmazzunk meg minimum húsz pozitív állítást magunkról. Lehet, hogy sokáig tart majd, de ne álljunk meg kevesebbnél. Így a fókuszt szépen lassan újra a jó gondolatok felé tereljük. És most jön a legfontosabb lépés: a pozitív állításokat legalább harminc napig minden nap hangosan olvassuk fel! Először valószínűleg nehézkesen megy majd, de csak csináljuk, így annyi dicséretet zsebelünk be, amitől önértékelésünk akaratlanul is felfelé tör. Szerencsére elménk számára teljesen mindegy, hogy mi ismételjük a jó mondatokat, vagy más mondja-e nekünk - a lényeg, hogy hang formájában bemenjen a fülünkön és így beépüljön az üzenet.