Menü
Zöld környezet

 2018-08-22

Sikeres erőfeszítések a koalák megmentéséért

Sikeres erőfeszítések a koalák megmentéséért

Ausztrália nem volna igazi a kedves és népszerű koalamackók nélkül. Ezek az aranyos állatok is veszélybe kerültek a klímaváltozás káros következményei miatt. Az ausztrál szakemberek a lakossággal együttműködve azonban komoly erőfeszítéseket tettek a koalák megmentése érdekében. Érdemes közelebbről is megismerkedni a sikeres kezdeményezéssel.

Az elmúlt évtizedek során világszerte egyre több növény és állat neve került fel a veszélyeztetett fajok listájára. Szomorú olvasmány a kihalás szélén álló élőlények felsorolása. Ha nem teszünk határozott lépéseket a megmentésük érdekében, akkor gyermekeink, unokáink egy olyan világban fognak felnőni, amelyikből hiányoznak a mi gyermekkorunkban még elterjedt őshonos fajok.
Szerencsére az emberiség már felfigyelt ezekre a fenyegető változásokra, és mind többen értik meg, mennyire fontos a környezetvédelem.
 
Amikor ugyanis megoltalmazzuk a körülöttünk élő állatokat és növényeket, azzal saját magunknak és utódainknak, azoknak a nemzedékeknek teszünk szívességet, akikre örökül hagyjuk Földünket. A Hegylakó Magazinban korábban már részletesen foglalkoztunk a világ egyik legfelségesebb ragadozójának, a tigrisnek a megmentésére tett erőfeszítésekkel. Most egy újabb jó hírről számolhatunk be. Ezúttal azonban nem egy hatalmas termetű, veszélyes vadállat szorult az emberek segítségére, hanem egy barátságos, bohókás kis lény: az Ausztráliában őshonos koala.
 
Ausztrália jelképe

Tizennyolc évvel ezelőtt Sydney-ben tartották az olimpiai játékokat. Ennek egyik kabalaállata a koalamackó volt. E barátságos, nagy fülű, kedves arcú emlősállat a távoli déli földrészen őshonos. Érdekes, hogy a tudományos és a széles körben elterjedt neve is tévedésen alapul. A katang törzs tagjai koalának nevezték el az állatkát, mert azt hitték róla, hogy sosem iszik. Valójában a koala is fogyaszt vizet, csak éppen rendkívül keveset.

A nagyvilágban azért tartják mackónak, mert esetlen medvebocsra hasonlít. Az első brit telepesek azt gondolták róla, hogy valamiféle medve lehet, ezért tévesen az erszényes medve tudományos névvel ruházták fel.

Már az európaiak megjelenése előtt sem terjedt el Ausztrália teljes területén. Őshazája a földrész keleti partvidéke és mindazok a helyek, ahol elegendő mennyiségű eukaliptusz nő. Szinte kizárólag ezzel a növénnyel táplálkozik. Mivel az eukaliptusz levelében sok a nedvesség, a koala nem szorul a patakok vizére. Nem egy ideges állat: naponta húsz órán keresztül meg sem moccan, hanem mozdulatlanul pihen. Egy nap körülbelül fél kiló eukaliptuszlevelet esznek meg.
 
Egy faj a kihalás szélén

A brit gyarmatosítók a múlt század elejére majdnem kiirtották ezt az aranyos fajt. Mindenekelőtt a szőre miatt ölték meg a koalákat. Napjainkban már nem vadásznak rájuk, viszont a megmaradt állományt megtizedelték a különféle betegségek. Ráadásul egyre fogy az életterük. Bár Ausztráliában a kontinens hatalmas méretéhez képest csak kevés ember él, a mezőgazdaság éppen a koalák lakóhelyét fenyegeti. Jelenleg négy ausztrál államban találkozhatunk velük a szabadban.

Mivel az ausztrálok szeretik ezt a kedves állatot, ezért hajlandóak voltak komoly erőfeszítésekre is a megmentésük érdekében. Új-Dél-Wales tagállamban valamikor sok százezer koala élt. Mára a számuk lecsökkent néhány tízezerre. A helyi önkormányzat megértette, hogy csak a lakossággal összefogva van remény a sikerre. Széleskörű felvilágosító programba kezdtek, céltudatosan megszólítva a gyerekeket és a fiatalokat. Azért határozták el magukat a radikális intézkedésekre, mert a legújabb felmérések megállapították, hogy az elmúlt évtizedek során aggasztóan lecsökkent a helyi koalák száma. 
 
Sikeres erőfeszítés

Szerették volna elkerülni, hogy a faj náluk is kihaljon. A kormányzat több mint harmincmillió dollárt különített el az állatok megmentésére. Sok ezer hektárnyi termőföldet jelöltek ki koala rezervátumnak, ahol nemcsak elegendő élelmet találnak az állatok, de senki sem háborgathatja őket.

További fontos lépés azoknak az országutaknak az átépítése, ahol az autók gyakran gázoltak halálra koalákat. Itt megpróbálnak biztonságos átkelőhelyeket kialakítani, hogy a „mackók” ne kerüljenek a kerekek alá.

Létrehoztak egy új egészségügyi központot is, ahol gondos ápolásban részesülhetnek a beteg példányok. A legfontosabb lépés mégis az volt, hogy a lakosság legszélesebb körét is bevonták a védelmi intézkedésekbe. Az itt élők ma már tudják, mit kell tenniük, ha beteg vagy sérült állatot látnak. Egy ingyenesen felhívható telefonvonalon értesíthetik a hatóságokat, akik gyorsan intézkednek, és megmentik a bajba került állatot. 

A tagállam kormányfője arról beszélt, hogy a koalák Ausztrália nemzeti kincsét jelentik. Szégyen volna, ha hagynák őket elpusztulni, ezért Új-Dél-Wales polgárai összefogva mindent megtesznek azért, hogy az aranyos állatkák a következő nemzedékeknek is sok örömet szerezhessenek.

Ajánló