Miért nem tökéletes, ha minden tökéletes?

Mindenkinek vannak olyan ismerősei, akiket szinte semmiben nem lehet lepipálni – a főztjük simán kiérdemelne néhány Michelin-csillagot, mindig az ő gyereküké a legmenőbb jelmez a suliban, és még a munkában is túltesznek bárkin. De vajon tényleg arról szól a dolog, hogy ennyire szeretik, amit éppen csinálnak? Pszichológusok szerint sokszor bizony nem, a maximalista emberek ugyanis általában a hibázástól való félelmüket igyekeznek leplezni a tökéletességre való törekvéssel.

Ráadásul mivel mindig találnak olyasmit, amin lehet javítgatni valamit, sikeresen elkerülik, hogy a jövővel, a valódi céljaikkal, vagy éppen azok hiányával foglalkozzanak – ez a fajta halogatás remek eszköz arra, hogy ne kelljen szembesülni tetteik következményeivel, ami a siker mellett természetesen hibalehetőséget is rejt magában. De akkor sincs semmi ok az aggodalomra, ha magunkra ismertünk – az alábbi néhány tanács segítségével kordában tarthatjuk maximalizmusunkat!
 

Hangoljuk újra!

Ha valami nem az elvárásaink szerint – azaz tökéletesen sikeresen – alakul, a legfontosabb, hogy ne essünk a bűntudat csapdájába! Ne hibáztassuk vagy sajnáljuk magunkat, inkább fogjuk fel úgy a helyzetet, hogy az eddig befektetett munkánk az információgyűjtés időszaka volt. Most, hogy már eljutottunk valameddig, tudjuk, hogy merre haladjunk tovább – ha tetteink eddig nem a kitűzött cél felé vittek bennünket, akkor gondoljuk újra a dolgot, és változtassunk a stratégián, így biztosan elérjük azt!

Biztosan fontos?

Semmi baj, ha például a munkánkban csak a legjobb teljesítménnyel elégszünk meg, hiszen legtöbbünk életében van olyan terület, amit kiemelkedő minőségben szeretnénk elvégezni – probléma akkor van, ha a tökéletesség iránti vágy minden pillanatunkat áthatja, és folyamatosan megakasztja a dolgok menetét nemcsak a saját, de környezetünk mindennapjaiban is. Ennek elkerülésére mérlegeljük, hogy az adott javítás, kiigazítás, véleményezés és kritika tényleg olyan életbevágó-e, mint amilyennek elsőre gondoljuk – ha égbekiáltó helyesírási hiba került a vezérigazgatónak szánt jelentésbe, akkor fontos a korrekció, de valószínűleg semmi jelentősége, hogy a prezentációt csontszínűre vagy halványszürkére tervezzük a számítógépen.

Fogalmazzunk jól!

A céljainkat okosan határozzuk meg! A maximalista emberek hajlamosak végletekben gondolkodni - ha például fogyókúrázni szeretnének, valószínűleg a cukor teljes megvonása mellett döntenek, és már egyetlen botlástól is borzasztóan csalódottak lesznek, hiszen azonnal kudarcként élik meg. Éppen ezért célszerű úgy megfogalmazni a célunkat, hogy ”Megpróbálok kevesebb édességet enni!” – ebben a formában már a puszta törekvést is kénytelenek leszünk sikerként elkönyvelni, így visszaszoktathatjuk magunkat arra, hogy a kis lépéseket is értékelni tudjuk.

Nem a divat mondja meg...

A legtöbb perfekcionista önértékelése a környezetétől függ – éppen azért nem tudnak olyan könnyen ellazulni, vagy elengedni bizonyos problémákat, mert azt hiszik, akkor a többiek kevesebbnek, rosszabbnak ítélik meg őket. Ha szeretnénk kicsit kevésbé maximalisták lenni, akkor egy időre vonuljunk vissza a közösségi oldalak világából – itt mindenki igyekszik azt láttatni, hogy tökéletes életet él, de mind tudjuk, hogy ez nem a valóság.

Ameddig azonban ehhez mérjük a saját életünket, addig sosem érezzük majd elég sikeresnek magunkat, ezért amíg megerősítjük az önbizalmunkat, jobb tisztes távol helyezkedni az online világtól. Néhány hét múlva pedig látni fogjuk, feltétlenül szükségünk van-e a visszacsatlakozásra, ám az is lehet, hogy ha vissza is térünk, már nem érzünk sürgető vágyat az állandó posztolgatásra és folyamatos hírfolyam böngészésre. Ezáltal rengeteg időnk felszabadul, ugyanakkor elégedettebbnek is érezzük majd magunkat.