A vörös vércse birodalmában – téltemető séta a Sas-hegyen

A Hegyvidéki Kulturális Szalonban folyamatosan szerveznek programokat az ifjabbaknak és az idősebbeknek. Az utóbbiakat szólítja meg a népszerű Időspiknik a Hegyvidéken programsorozat. Azok, akik szeretnek vidáman túrázni jó társaságban, kellemes ütemben járhatják be közvetlen környezetünk legérdekesebb zöldterületeit, például a Normafát, a Gesztenyés kertet, a MOM Kulturális Központ kertjét és a Sas-hegyet.

Más alkalmakkor azok sem fognak csalódni, akik szeretnének jobban megismerkedni a gyógynövényekkel, vagy kedvet éreznek az olyan aktivitásokhoz, mint a könnyed szabadtéri torna, a festés, illetve a közös éneklés. A rendezvényeken mindig más áll a középpontban. Kerületünk idős lakói a nekik leginkább érdekes témákkal foglalkozhatnak, mégpedig tapasztalt szakemberek irányításával.

 

Irány a Sas-hegy!

Ha valaki szeret túrázni és érdeklődik szomszédságunk növény- és állatvilága után, annak érdemes lesz február 22-én délelőtt 10.30-kor eljönnie az 59-es villamos Farkasréti temető megállójától két perc sétányira található találkozópontra, a Hegyalja út és a Dajka Gábor utca sarkára. 

Itt a télbúcsúztató sétát vezető Kremnicsán János várja az érdeklődőket. A környezetbarátok jól ismerik a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársát. Évek óta odaadással és lelkesedéssel vezeti az ismeretterjesztő kirándulásokat. Rengeteg iskolást és időst kalauzolt körbe a titkokkal teli tájon.

Kremnicsán János a nyolcvanas években került kapcsolatba a környezetvédelemmel. Már korábban is járta az erdőket, ám ekkor profi fényképész felszereléshez jutott, és rádöbbent arra, hogy milyen nagy örömet okoz neki az élővilág fényképezése. Csakhogy a kezdeti izgalmat hamarosan egy kijózanító felfedezés is követte. Gyorsan megértette, hogy hazánkban is megnövekedett az emberiség ökológiai lábnyoma, ami ellen fel kell lépni, ha azt akarjuk, hogy a gyermekeinkre és az unokáinkra egy élhető és egészséges világot hagyjunk.

Erdőkerülőként kapcsolódott be a nemzeti park munkájába. A Sas-hegyen egy igazi bölcs mester várta. Miközben elvégezte a tanösvény karbantartását, megismerhette a hegy élővilágát. Valósággal beleszeretett e különleges helybe, és azóta is a környezeti nevelés elkötelezettjeként komoly erőfeszítéseket tett, hogy a lehető legtöbb fővárosi ismerje meg a környezetvédelmi területet és a minket körülvevő bioszféra sorsának alakulását. 

 

Vércsék, ölyvek és sólymok

Régen, amikor olyan hírességek túráztak a Hegyvidék erdőiben, mint Petőfi Sándor és Jókai Mór, a reformkori polgárok gyakran találkozhattak a városrész és a környék névadójával, a parlagi sassal. Napjainkban szerencse kell ahhoz, hogy véletlenül megpillanthassunk egy ilyen madarat.

A huszadik század legelejére ugyanis gyors növekedésnek indult a főváros és a Sas-hegy környéke, ahol egyre több kisebb település alakult ki. Ahol a középkorban még bölény kószált, lakóházak, új utcák és terek épültek, a még szabadon maradt, egyre zsugorodó területeket pedig mezőgazdasági termelés alá vonták.

A gazdag polgárok felfigyeltek arra, hogy milyen jó itt a levegő, és mennyire szép kilátás nyílik a hegyoldalról. Hétvégi házakat, majd egyre nagyobb villákat építtettek. Csupán a Sas-hegy gerince maradt zöldterület. Mindezek azzal jártak, hogy a parlagi sashoz hasonlóan a kövi rigó, a gólya, az őz és a vaddisznó is elköszönt egykori élőhelyéről.

Őseink hamar rádöbbentek arra, hogy a Sas-hegy egy élettel teli menedékhely lehetne a város közepén, ahol felüdülésre és nyugalomra lelhetnek a kirándulók, a túrázók. 1940-ben a botanikus és ökológus Pénzes Antal hívta fel a közvélemény figyelmét arra, hogy érdemes lenne megóvni a Sas-hegy felső részét. Hosszú listával támasztotta alá a javaslatát. Beszámolt a különleges növényzetről, a ritkaságokkal teli állatvilágról, a gyönyörű sziklaalakzatokról és az értékes természeti táj kisebb-nagyobb csodáiról.

 

A természetvédelmi terület

Az Országos Természetvédelmi Tanács 1957-ben döntött arról, hogy ezen a helyen létrehoz egy harminchektáros természetvédelmi területet. Elkezdődött az erdősítés, az élőhelyek helyreállítása.

Húsz évvel később született meg a Budai Tájvédelmi Körzet. A Sas-hegy jelenleg a Duna-Ipoly Nemzeti Park részeként működik. Az igazgatóság természetvédelmi hatóságként komoly erőfeszítéseket tett a hegy védelmében.

A Sas-hegy a főváros környékének egyik legősibb borvidéke. Termeltek itt fehér-, valamint vörösbort is, a filoxéra azonban elpusztította a tőkéket. A szőlők helyére nem az erdő tért vissza, hanem a gyümölcsfák, az orgona és a krisztustövis.

A látogatók az egykori szőlőföldek helyén járva sokfajta madarat fedezhetnek fel. A Sas-hegy fölötti levegő mai királya a vörös vércse, de felfigyelhetünk karvalyra, héjára, ölyvre vagy kabasólyomra is. A kirándulók számíthatnak arra, hogy a telet temetve – a tavasz küszöbén – egészen különleges élményben lehet részük.

 

A részvétel díjtalan, de regisztrációhoz kötött.