A muzsika és a monarchia uralkodói

Szeptember 26-án több összefüggésre és párhuzamra is fény derülhet, amikor Bősze Ádám zenetörténész, író és szerkesztő, valamint László Ferenc történész és kritikus megidézi nekünk és egymás mellé állítja a XIX. század két jól ismert személyiségét, Ferenc Józsefet, a magyarok királyát, a Habsburg birodalom császárát és ifjabb Johann Strauss zeneszerzőt, az operett, a polka és a keringő koronázatlan fejedelmét.

A XIX. század második felében nem akadt Európában olyan, aki ne ismerte volna Bécs két leghíresebb lakóját. Strauss csupán öt évvel volt idősebb Ferenc Károly herceg és Zsófia bajor hercegnő fiánál. Ugyanabban a korszakban futottak be fényes pályát, és mind a ketten hozzájárultak ahhoz, hogy Bécs ne csak a Habsburg Birodalom, hanem egész Európa kulturális és művészeti központjává válhasson.

 

Óriások vagy csak szerencsés örökösök?

A Páratlan párok című előadás-sorozat korábbi évadjaiban az európai közelmúlt értelmiségeit, zeneszerzőket, művészeket, gondolkodókat állítottak párba a műsorvezetők. A hegyvidéki közönség érdeklődését mutatja, hogy az izgalmas sorozat immár a harmadik évadjába léphet, mert nemcsak nagy igény mutatkozik az ilyen kulturális ínyencségek iránt, de az előadásokra néha már alig lehet bejutni, mert olyan sokan kíváncsiak a múlt nagy embereinek szerelmeire és viszályaira, sikereire és kudarcaira, győzelmeire és megalkuvásaira.

Bősze és László sok izgalmas kérdést vet fel. Ilyen például az, hogy Strauss és Ferenc József közül ki volt a dominánsabb személyiség. A keringők királya élt az utolsó nagyformátumú osztrák császár korában vagy fordítva? Az osztrákok és magyarok uralkodója Ferenc József-renddel tüntette ki a zeneszerzőt, aki ennek viszonzásaként lenyűgöző operetteket írt, és elérte, hogy a külföldi fejedelmek irigykedve gondoljanak Bécs pezsgő kulturális életére.További közös pont, hogy Strauss és Ferenc József is igencsak férfias bajusszal bűvölte el a korszak szép hölgyeit.
 

Az életútjukat áttekintve felmerült néhány izgalmas kérdés:

Mennyire lehet őket „igazi óriásnak” tekinteni? 

Előfordulhat, hogy csupán a szerencsének köszönhették a sikerüket? Hogy beleszülettek kiváltságos helyzetükbe? Az izgalmas előadáson ezekre és jó néhány további izgalmas kérdésre is választ kapunk.

 

A forradalom gyermekei

Mi, magyarok 1848-ban nem igazán kedveltük az ifjú Ferenc Józsefet. Akkortájt az ifjabb Johann Strauss nevét sem ismerték túl sokan. Mindkét fiatalember életében döntő szerepet játszott egy olyan történelmi esemény, amelyik évtizedekre kényszerpályára állította hazánkat: az 1848-as forradalom. Ez az év gyökeresen megváltoztatta az életüket. Ferenc József a sok Habsburg herceg közül kiemelkedve császár lett. Ezt a forradalom tette lehetővé, mivel a császári vezetés V. Ferdinánd helyére egy olyan fiatal valakit akart állítani, aki nem kompromittálódott sem az udvar, sem a lázongók szemében. Ferenc József gyűlölte a forradalmárokat, ám nélkülük sohasem lehetett volna belőle császár.

1848 alaposan felkavarta az ifjabb Strauss életét is. Az ifjú sietve visszatért Bécsbe, hogy a polgárai között a forradalmat szolgálja. A császárvárosban könyörtelen ellenféllel találta szemben magát: idősebb Johann Strausszal vagyis az apjával. Az öreg az Habsburgok lelkes hívének számított, utálta a forradalmárokat, és a legendák szerint a császári csapatok zenekarát vezényelve találkozott a fiával.

Az ifjú lázadónak menekülnie kellett a forradalom bukása után. Évtizedekkel később viszont népszerű műveivel egész Bécs és a császári udvar kedvence lett. Tehetsége és sikere messze meghaladta mindazt, amit az apja valaha is elért. Műveivel meghódította Európát, de még Amerikába is eljutott. Az osztrák–magyar kiegyezés korszakában már a tenyeréből evett a bécsi arisztokrácia. Kiváló szervezőként ő vezényelte le az udvari bálokat, sőt, hamarosan a híres párizsi operabált is rábízták. Az egyszerű emberek ugyanúgy imádták, mint a gazdag arisztokraták. 

 

A magányos császár

Az új évszázad hajnalán Ferenc József népszerű uralkodónak számított, ám egyre magányosabb lett, mert egymás után elveszítette azt a maroknyi embert, akit szeretett. Elutasította és hátráltatta a reformokat, ami miatt a birodalma meggyengült, és lemaradt a vetélytársai mögött. Élete utolsó évtizedeire rányomták a bélyegjüket a folyamatos válságok és kudarcok. A monarchia bukását már nem élhette meg, ám valószínűleg tisztában volt országa nehéz helyzetével. Élete utolsó napján is dolgozni próbált. Megkeseredett, magányos öregemberként vezette harcba birodalmát az első világháborúban.

Figyelemre méltó, ahogy Bősze és László kiválogatja a bemutatandó párokat. Minden jelöltjük meghatározó szereplője volt a saját korának, vagy a művészetek világában vagy a politika területén tettek le valamit az asztalra. Ifjabb Johann Straussra és Ferenc Józsefre is igaz, hogy egy emberöltőn keresztül meghatározták a kortársaik életét.
 

Az ismeretterjesztő sorozat későbbi előadásain további érdekességeket tudhatunk meg Napóleonról, Liszt Ferencről, Mária Teréziáról, Nagy Frigyesről vagy éppen a korszak egyik legnagyobb magyar politikusáról, Andrássy Gyuláról.