Finomságok tárháza: a hétvégi brunch

Azt hihetnénk, újdonság a brunch, ami az angol breakfast (reggeli) és lunch (ebéd) szavak összevonásából alakult ki, és egy olyan étkezést jelöl, amely a reggeli idejénél később, de az ebédnél előbb kezdődik. 

Honnan származik?

Az elnevezést Guy Beringer angol író használta először 1895-ben, aki egy újságban, a Hunter’s Weeklyben érvelt a vasárnapi brunch meghonosítása mellett. Beringer a szombat esti tivornyákat követő vasárnap késő délelőtti falatozást javasolt gyógyírként másnaposság ellen. Azonban nem az angol konyha vaskos klasszikusaival akarta megtölteni a gyomrát. Inkább kifinomultabb módszerekkel szerette volna magát kúrálni: kávéval, teával, ízletes lekvárral, omlós péksüteményekkel indítani, majd fokozatosan jutni el a laktatóbb, nehezebb ételekig. 

Az angol író több mint százéves leírása a mai napig megállja a helyét:

„A brunch egy vidám társasági összejövetel, amely jóízű, kötetlen beszélgetéseken alapszik, és segít elterelni a figyelmünket a hét ügyes-bajos dolgairól.”

Nincsenek megkötések, szigorú szabályok, a lényeg, hogy brunch közben el tudjuk engedni magunkat, miközben igyekszünk nem tudomást venni a küszöbönálló, fenyegetően közeledő hétfőről.

 

Amerika lecsapott rá

A brunch divatja persze Amerikát sem kerülhette el. Korai története az 1930-as évekhez, Chicago központi pályaudvarához és a város néhány elegáns hoteljéhez kötődik. A keleti és nyugati part között vonatozó hírességek, filmszínészek, jómódú üzletemberek Chicagóban szálltak le a vonatról, és fogyasztották el késői villásreggelijüket. A vonatról vasárnap leszállók többnyire az Ambassador Hotel híressé vált Pump Roomjában étkeztek. Aztán ez a kellemes, étkezéssel egybekötött társasági esemény annyira elterjedt, hogy ma már sokan azt gondolják, Amerikában „találták fel” a brunchot. Nem véletlenül: ott még a The Metropolitan Museum of Art bisztrója is külön brunchmenüvel szolgál, nem is akármilyennel. 

 

Mit fogyaszthatunk?

A brunch sok esetben svédasztalos formában zajlik, így az étkezés és a társalgás is teljesen kötetlen és fesztelen maradhat. A menü sokféle lehet, a vendéglátóhelyek tudják, hogy érdemes reggelire és ebédre is alkalmas fogásokat felvonultatni.

A gyümölcsök, péksütemények, omlettek, müzlik mellé célszerű néhány kuriózummal, különleges pástétommal, rendhagyó salátával, esetleg egy ritka húsétellel előrukkolni, de egy finom levessel sem nagyon lőhetnek mellé.

Bár a brunchprotokoll nem ír elő komoly megkötéseket az ételeket illetően, az itallapon szerepel néhány klasszikus, amely szervesen hozzátartozik egy igazi nosztalgikus hangulatú brunchhoz. A kávé mellett a fűszeres Bloody Mary, illetve a Bellini pezsgő és a Mimosa koktél minden valamirevaló brunchasztalon képviselteti magát.

 

Bloody Mary (alkoholmentes változat)

Hozzávalók:

3 db közepes nagyságú paradicsom, 2 db zellerszár, 1 teáskanál Tabasco szósz, 1 teáskanál Worcestershire szósz, 1 csipet bors, 1 marék jégkocka

Elkészítés: 

1. Egy gyümölcscentrifuga segítségével nyerjük ki az összes levet a paradicsomokból.

2. Magas falú pohárba tegyünk félig jeget, majd a friss paradicsomlevet öntsük bele. 

3. Erre öntsük a Tabascót és a Worcestershire szószt. 

4. A pohárhoz adott zellerszárral keverjük jól össze az egészet, kevés frissen őrölt borssal szórjuk meg, és már ihatjuk is.

 

Vasárnap a Barabás Villában

Ha nincs kedvünk korán kelni és főzéssel indítani vasárnap a délelőttöt, látogassunk el a Barabás Villában található Nuanche Lunch and Barba, ahol a hétköznapi ebédmenü mellett hétvégén is várják a vendégeket. 

 

A különleges hangulatú, klasszicista villa épületében elfogyasztott villásreggeli alkalmat ad baráti találkozóra vagy családi összejövetelre, ahol kicsik és nagyok egyaránt jól érzik majd magukat amellett, hogy a hasukat is megtömhetik. Egy kis étvágygerjesztő: ham and eggs, kecskesajtos baquette szendvics, grillezett panini, de van bécsi virsli is! 

A gyerekek általában hamarabb megunják az evést, mint a felnőttek, így amíg ők még a kávéjukat fogyasztják, a kicsiket gyereksarok várja.