Az Oscar-díj izgalmas múltja

A Nobel- és az Oscar-díjasoknak van egy nagyon fontos közös tulajdonságuk: a saját maguk szakterületén kiemelkedőt és utánozhatatlant alkottak. Mindannyian rászolgálnak az elismerésre, ám az Oscar-díjasok nevét és arcát sokkal többen ismerik, mint a laboratóriumokban kutató professzorokét. Ráadásul a filmvásznon ragyogó alakítást nyújtók között sok a vonzó színművész, emiatt Hollywood óriásai könnyen utat találnak az emberek szívébe, és a mozi varázserejét felhasználva sok milliárd nézőt tesznek boldoggá.

Éppen ezért Náray Erika barátaival, Pálmai Annával, Tasnádi Bencével és Szente Vajkkal egy olyan megemlékezést állított össze, amelyben izgalmas időutazásra csábítva az érdeklődőket, feltárják az Oscar-díj fordulatos történetét.

Amerikában 1929 óta választják ki az előző esztendő nagyszerű alkotásai közül a legjobbat. Bár ez a díj eredetileg csak az amerikai filmművészetre összpontosított, ma már világméretűvé nőtte ki magát. Nem véletlen, hogy évről évre milliók ülnek le a tévé elé, és élőben nézik végig, ahogy a vörös szőnyegen bevonulnak a világsztárok a gálának helyet adó színházba.

Mi, magyarok akárcsak a Nobel-díjasok esetében, itt is elmondhatjuk, hogy hazánk rengeteg tehetséges alkotóval tette gazdagabbá a kulturális örökséget. Így ismerhette meg a világ Kertész Mihály, Zukor Adolf, Rózsa Miklós, Zsigmond Vilmos, Szabó István, a hegyvidéki Rofusz Ferenc vagy éppen Nemes Jeles László nevét.

 

Ott van, aki számít

Az amerikai filmgyártás hírességei először 1929 májusában gyűlhettek össze, hogy kiderüljön, az előző évben melyik alkotás nyerte el az akadémia tagjainak a szavazatait. A díjat ugyanis az 1927-ben – ugyancsak májusban – megalapított amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia által összeállított listáról választják ki a titoktartáshoz szigorúan ragaszkodó neves szakemberek.

Érdekesség, hogy ők ezért a tevékenységért semmilyen anyagi ellenszolgáltatásban nem részesülnek. Az Oscar-díj Hollywood gyermeke: néhány ritka alkalomtól eltekintve ebben a városban gyűlt és gyűlik össze ünnepelni a filmes szakma krémje. Hiába próbálkoztak meg azzal, hogy átvigyék New Yorkba, az USA filmgyártásának másik jelentős központjába, a rendezvény mindig visszatért a születési helyére.

A két világháború között szállodákban került sor az ünnepségekre. Cseppet sem meglepő módon ezek legalább annyira fényűzők voltak, mint a későbbiek. Az eseményeket hamarosan akkora érdeklődés övezte, hogy a hotelekben nem jutott volna hely minden vendégnek, ezért az a döntés született, hogy a díj átadására egy színházban kerüljön sor. Magyar szakember először 1933-ban hozta el a kincset érő szobrocskát. Sándorházi Vilmos Béla a Kavalkád című romantikus filmdráma látványtervezőjeként szolgált rá az elismerésre.

Az első díjátadón még nem volt ott a sajtó, ám a következőre már olyan sokan voltak kíváncsiak, hogy a rádió élő adásban számolt be a szobrocskák átadásáról. 1953-ban az USA-ban és Kanadában élők a tévében is követhették az eseményeket, 1966-ban pedig már színes adásban gyönyörködhettek a sztárok felvonulásában.

A technikai fejlődés az egyes díjkategóriákra is komoly hatással volt. A tehetséges előadóművészek mellett mind nagyobb szerep jutott az alkalmazott látványtechnikának, a zenének, a különleges effektusoknak. Más kategóriák viszont eltűntek a süllyesztőben: a némafilmek leáldozását követően már nem osztottak Oscar-díjat a legszebb filmfeliratokért.

 

Nem minden arany…

Remélhetőleg nem okozunk csalódást olvasóinknak, ha eláruljuk, hogy a díj szobrocskája nem tömör aranyból készül. A vékony, huszonnégy karátos aranyréteg bronzot takar. A kopasz emberke figuráját George Stanley készítette el, ám műve csupán 1931-ben kapta meg a mai becenevét. A legendák szerint a filmakadémia könyvtárosa döbbent rá arra, hogy a szobor feltűnően hasonlít az ő Oscar nagybácsijára.

Az egyes kategóriáknak eltérő a jelentősége, de mindegyikben óriási dicsőség, ha valaki Oscart kap. Napjainkban a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb operatőr, a legjobb férfi és a legjobb női főszereplő kategória örvend a legnagyobb tekintélynek. 1947 óta már idegen nyelvű (vagyis nem angol) film is kaphatott Oscar-díjat. Ezek általában olyan alkotások voltak – például Kuroszava Akira műve, A vihar kapujában –, amelyek enélkül is meghódították a fél világot. A külföldiek közül mindenekelőtt a franciák és az olaszok tettek ki magukért. 

A legtöbb díjat Walt Disney kapta: összesen huszonhat Oscart vihetett haza. A filmstúdiók közül a Metro-Goldwyn-Mayer vezet. A filmek közül pedig tizenegy Oscar-díj az eddigi csúcs. A képzeletbeli dobogó legfelső helyén három alkotás is áll: a Ben Hur (1959), a Titanic és A Gyűrűk Ura: A király visszatér. Az elmúlt évtizedek során Meryl Streepnek különösen sokat kellett izgulnia: a színésznőt huszonegy alkalommal jelölték, és háromszor meg is kapta a díjat.

Náray Erika mindezeket az érdekességeket Időutazás című zenés műsorában gyűjtötte csokorba, amit eredetileg májusban mutattak volna be a MOM Kulturális Központban. Figyelemmel fogjuk kísérni a betervezett műsorok időpontjának alakulását, és facebook oldalunkon értesítjük olvasóinkat arról, ha a színművészek és zenészek kíséretében időutazásra indulva megismerhetik az Oscar-díj további titkait.