Senki többet – a műkereskedők különös világa

Március 10-én a kortárs művészet, az öntörvényű műgyűjtők, a műkereskedők és az árverések izgalmas, ám a kívülállók számára nehezen érthető világába kalauzolják el az érdeklődőket a Hegyvidék Galériában. Nathaniel Kahn filmrendező kortárs képzőművészekkel és legendás mecénásokkal beszélgetve egy izgalmas filmben mutatja meg, hogyan lehet beárazni a beárazhatatlan remekműveket.

Budapesten sok, itthon és külföldön is elismert galéria működik. Kerületünkben is gyakran megtekinthetjük a legtehetségesebb kortárs művészek alkotásait. A képzőművészet nem csupán lenyomatot ad egy-egy korszakról, de komoly befektetési lehetőséget nyújt pénzemberek, műgyűjtők és mecénások számára.

Az alkotók megélhetése múlik azon, hogyan, hol és mennyiért tudják értékesíteni a műveiket. Egy kívülálló számára nehezen elképzelhető, hogy a művészet milyen szerepet játszik a 21. század első harmadában. Nathaniel Kahn alkotása, a Senki többet arra vállalkozik, hogy az érdeklődőket bevezesse a színfalak mögé.

Éles szemmel

Nathaniel Kahn 1962-ben született, Philadelphiában. Fiatalon érdeklődni kezdett a filmművészet iránt, és úgy döntött, hogy ezen a területen próbál szerencsét. Először Germantownban járt iskolába, majd felvételt nyert a Yale Egyetemre. Éles szemmel látta a világot: odafigyelt azokra az apró, de lényeges részletekre is, amelyek másnak talán elkerülték volna a figyelmét. A századforduló után nem sokkal már a legígéretesebb dokumentumfilm-készítők között tartották számon, és két alkotását is Oscar-díjra jelölték.

A pályafutása eddigi legnagyobb sikerét a 2018-as Senki többettel aratta. Oscar Wilde, a világhírű ír költő verseket, regényeket és drámákat is alkotott. 1892-ben jelent meg a Lady Windermere legyezője című műve. Ebben hangzott el a film eredeti címéül és mottójául szolgáló felismerés: „Rengeteg olyan ember létezik, aki mindennek tudja az árát, de mégsem fogja fel semminek sem az értékét.”

Ár és érték: pontosan erről a két dologról, a köztük feszülő ellentmondásokról szól Kahn alkotása.

Titkok és meglepetések

A filmet a Sundance filmfesztiválon mutatták be. Kedvező fogadtatásban részesült, és több díjra is jelölték. A rendező jó néhány művészt, műkereskedőt, műgyűjtőt, kritikust és mecénást szólaltat meg a kilencvennyolc perces filmben. Olyanok mondtak igent a felkérésére, akik igazi nagyágyúnak, jól ismert szakértőnek számítanak a műkereskedelem világában.

A beszélgetések során megtudhatjuk a kiállítótermek és az árverések jó néhány titkát. Láthatjuk, hogy a művészek műterméből milyen hosszú, kalandos úton jut el egy festmény vagy szobor egy műgyűjtő lakásába vagy egy múzeum falára. Érdekes, milyennek látják maguk a művészek ezt a rendszert. A mecénások és galériák nélkül megélhetési gondjaik lennének, ugyanakkor sok alkotót felháborít, hogy csak a töredékét kapja annak, amit egy-egy műgyűjtő kifizet az árveréseken.

Marilyn Minter napjaink egyik legfelkapottabb festőjének számít. Keserűen említi, hogy a hírnév csak időskorára mosolygott rá. Igazából nem is akar belegondolni abba, milyen sokat érnek a képei, mert úgy érzi, hogy attól veszélybe kerülhetne a lelki nyugalma. Más művészek viszont könnyedén meglovagolják a sikert. Tucatjával ontják magukból a jól eladható, de művészileg nem túl értékes műveket, mivel tudják, a hírnév múlandó.

Számítás és szenvedély

Nathaniel Kahn rendkívül érdekes személyiségeket vonultat fel. Újságírók, gyakorlati szakemberek és komoly tudósok mondják el véleményüket a műkincs-kereskedelemről. Színre lépnek olyan milliomosok is, akik befektetésnek tekintik a megvásárolt remekműveket, míg találkozhatunk a tőlük teljesen eltérő módon viselkedő mecénások képviselőjével, Stefan Edlisszel, aki az elmúlt ötven év során úgy tett szert egy világhírű gyűjteményre, hogy kizárólag olyan műveket vásárolt meg, amelyek tényleg tetszenek neki.

A legérdekesebbek persze azok a művészek, akik szeretnék megérteni, hogy lehetséges az, hogy egy darabig vagyont érnek a képeik, aztán hirtelen már egy centet sem kapnak értük.

Larry Poons absztrakt festő művészete a hatvanas években élte át az aranykorát – anyagi szempontból nézve. Azóta azonban igencsak nehezebbé vált a művész élete, mert néhány évtizeddel később senki sem volt kíváncsi az alkotásaira. Az idős férfi azonban nem keseredik el. Tisztában van ugyanis azzal, hogy egy festmény valódi értékének sokszor semmi köze nincs a pénzben kifejezett árához.

A film másik érdekes szereplője, Amy Cappellazzo a világ egyik leghíresebb aukciósháza, a Sotheby’s vezető munkatársa. A hölgynek nem csupán a kisujjában van a teljes művészettörténelem, de a munkája a szenvedélye is. Született vadásznak tartja magát, aki megkeresi és becserkészi a jó pénzért értékesíthető magángyűjteményeket. Amikor a hétköznapjairól mesél, érződik, hogy él-hal a munkájáért.